1898-ban hazatért külföldről, s ezután a svéd fővárosban élt. Ez a választóvonal drámaírói pályáján. Ezután számos drámája a "vezeklés gesztusa" lesz. Példaképei ezután a szimbolista drámaírók lesznek. Egyik-másik drámájában még most is közel áll a naturalizmushoz: Haláltánc (Dödsdansen, 1900).

1898-ban, akut pszichózisban szenved, betegségéből kigyógyulva kezd neki Damaszkusz felé (Till Damaskus, 1898-1902) c. trilógiájának. Ezzel Strindberg az expresszionista drámát készíti elő. Erre a korszakára egyébként is egy mindent a saját érzésein, a változáson keresztül megragadó szemléletmód lesz jellemző.

1901-04 között ismét házasságot kötött, párja Harriet Bosse volt, de harmadik kapcsolata is kudarcba fulladt. 1907-ben kamaraszínházat alakított a fővárosban, Intima Teatern néven. Utolsó éveit magányosan töltötte.